Egy hét Lindauban
az Erasmus+ pályázat első kiutazásának margójára

Talán olvasóim közül is sokan egyetértenek velem abban, hogy az élet minden területén szükségünk van időnként a megújulásra. Igaz ez az életmódunkra, a lelki életünkre, az emberi kapcsolatainkra, és a hivatásunkra nézve is. Számomra is megújulást tartogatott ez a nyár, különösen is az augusztus 19-27-ig terjedő 9 nap, amikor lehetőségem nyílt az Arany út a jövőbe c. nyertes Erasmus+ pályázatunk keretében egy külföldi kurzuson részt venni.

Még télen merült fel iskolánk idegennyelvi munkaközösségében az ötlet, hogy bátorkodjunk pályázni az Erasmus+ tanári mobilitást támogató programjára. Hamarosan kiderült, hogy kollégáim közül többen is élnének egy ilyen pályázat adta lehetőségekkel, hogy tudásukban fejlődjenek és élményekkel gyarapodjanak. Így vélekedtem én is, és az elsők között jelentkeztem a pályázatra, hiszen már korábban hallottam élménybeszámolókat más iskolákban dolgozó pedagógusoktól. A pályázat kínálta fejlődési lehetőségek, a kiutazási országok és kurzusok bőséges választéka, a képzés, az utazás és a megélhetés költségeit fedező anyagi támogatás azonnal vonzóvá tették számomra is a programot.

Német szakos tanárként kiemelten fontosnak tartom az általam tanított nyelv folyamatos gyakorlását, nyelvtudásom fejlesztését, a kultúra megismerését, ezért nem volt kérdés, hogy a német nyelvű országok valamelyikét válasszam. Végül Németországot választottam, azon belül is a bodeni-tó partján fekvő Lindau városát (Bayern tartomány). Itt egy 5 napos kurzuson vettem részt  Sprache und Methodik in der Praxis Lehrerinnen und Lehrer für Deutsch als Fremdsprache címmel, mely kifejezetten a németet idegen nyelvként tanító tanároknak szólt. A képzés egyaránt célozta a nyelvtudás fejlesztését és a módszertani ismeretek bővítését.

Az órarendünk kialakítása tanulóbarát volt, a képzők azt is szem előtt tartották, hogy a résztvevőknek ideje és ereje is maradjon a kikapcsolódásra, kirándulásra, feltöltődésre. Két oktatónk volt, akik rendkívül felkészültek és motiváló személyiségek voltak. Nem csak az oktatás tárgyát képező módszertani gyakorlatok elméleti átadása által bővült a szakmódszertani eszköztáram, hanem az óráikon alkalmazott gyakorlatok révén is. A munkaformák rendszeres váltogatása, a kreatív feladatok alkalmazása, az óra felépítésének megtervezettsége mind-mind a későbbi pályámon hasznosítható tapasztalatokhoz juttattak. A feladatok megoldása rendkívül hasznos volt, hiszen ismét diák szerepbe bújhattam, és megtapasztaltam, milyen a katedra túloldalán ülni és hogy mennyit számít egy-egy tanóra sikerességében az, hogy az óra alaposan átgondolt, a csoport szintjéhez igazodó és érdekes legyen, valamint, hogy felszabadult hangulatban teljen. Oktatóink személyiségükkel is példát adtak, a hibázáshoz való viszonyuk, az ellentétes vélemények elfogadásában és segítőkész hozzáállásukban példaértékűen viselkedtek.

A csoport összetétele igen változatos volt. Kurzustársaim között voltak cseh, lengyel, orosz, spanyol, kínai és koreai nemzetiségűek is, rajtam kívül pedig három magyar kolléga is ezt a képzést választotta. A nyelviskolában alapszabály volt, hogy csak németül beszélgetünk, de minthogy a szabadidőnket is együtt töltöttük többen, így természetesen a kirándulások, az étkezések alkalmával is német nyelven folyt a csevej. Ahogy a mindennapi élet összes területén is, kezdve a reggeli kávé megvásárlásától a menetjegy megváltásán át, az utcai útbaigazításig. És ez az, ami olyan igazivá, életszerűvé tette a hetemet. Megtapasztalni azt, hogy ugyanabban a világban, ugyanabban az emberi testben, ugyanazokkal az élethelyzetekkel élő emberek élnek Lindauban is, mint Nagykőrösön, de a gondolataikat egy számunkra idegen nyelven formálják és közlik. A nyelv ismerete volt az a kód, ami által személyes kapcsolatok köttethettek közöttünk, és amiről az iskolában is oly sokszor szó esik a kommunikáció egyik alapvető tényezői között.

Rendkívül sok élménnyel gazdagodtam kint tartózkodásom ideje alatt, melyekre mindig jó szívvel fogok gondolni. Megerősödött bennem az is, hogy bátorsággal kell a kihívások elé tekinteni. A jövőben diákjaimat és kollégáimat egyaránt arra bíztatom, hogy merjék megragadni a hasonlóan kínálkozó lehetőségeket, lássanak világot, szerezzenek élményeket, és invesztáljanak a nyelvtudásuk fejlesztésébe időt, energiát, mert ez egy biztosan megtérülő befektetés! Feltöltődve, új élményekkel-tapasztalatokkal, és magabiztosabban vágok bele az új tanévbe. A képzéstől és kint tartózkodástól elvárt megújulás jegyében hatékonyabban folytatom tanári munkámat, ami reményeim szerint diákjaim nyelvtudására és személyiségére is pozitív hatással lesz.  

Nagyon örülök, hogy részese lehettem iskolám Erasmus+ pályázatának, és hasznos tapasztalatokkal gazdagodhattam!

Petró Emese
az AJRG magyar-német szakos tanára